Az útbaigazító rendszerek ergonómiája az egyik legfontosabb szempont a wayfinding tervezés során. De, mit is jelent ez a gyakorlatban?

Ergonómia jelentése:

Az ergonómia az a tudomány,  amely alapvetően az ember és a munkakörnyezete kapcsolatát vizsgálja. A cél pedig, hogy az ember igényeihez igazítsa a körülményeket, a tárgyak és gépek használhatóságát. Ne pedig az ember igazodjon az adott feltételekhez, ami sokszor kényszerű alkalmazkodást jelent.

Az ergonómia alkalmazása, a tudományág fejlődése során az élet más területein is elterjedt. A belsőépítészet már nem csak a munkahelyeken alkalmazza, és a tapasztalt formatervezők is figyelembe veszik az emberek használati szokásait tárgyak tervezése során.

A wayfinding nagy mértékben hozzájárul az épületek ergonómiájához az által, hogy a megfelelő kommunikáció révén pontosan megmutatja a terek funkcióit és az útvonalakat, valamint az épületek, terek szabályait. Mit lehet, vagy esetlegesen mit nem lehet csinálni az adott helyszínen. Annak érdekében, hogy egy épület ergonómiai szempontból még alkalmasabb legyen a látogatók befogadására, a wayfinding rendszernek teljes mértékben igazodnia kell a látogatói szokásokhoz és igényekhez. 

Mi volt régen?

A wayfinding tervezés az 1970-es években kezdet kialakulni az USA-ban, és kellett közel 40 év, amíg mindenfelé elterjedt. A wayfinding megjelenése előtt a középületekben nem volt elsődleges szempont, hogy a látogatók maguktól megtalálják amit keresnek. Még ma is gyakran előfordul, hogy egy kórházban, vagy egy hivatalban, de még egy egyetemen is csak bolyong az ember az épületben, még azután is, hogy megkérdezte a portást, hogy merre kellene menni. Közben a látogató egyre bizonytalanabb és stresszesebb lesz attól, hogy eltévedt.

Emlékszem, amikor az egyetemen egyszer elkéstem egy vizsgáról, és bár tudtam a terem számát mégsem találtam meg, mert sehol nem voltak jelzések. Már senki sem volt a folyosón akit megkérdezhettem volna, mert mindenki síri csendben írta a vizsgát. Nem tehettem mást, mint hogy elkezdtem bekopogtatni a termekbe, és sűrűn elnézést kérni az ottani tanároktól a zavarásért. Végül az ötödik ajtó volt ami mögött már ismerős arcok fogadtak és végül én is megírtam a vizsgát fél óra késéssel, amiből legalább negyed óra volt a bóklászásom. Ez az élmény úgy belémégett, hogy valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy wayfinding designer legyek.

És, hogy mit jelent számomra a tér ergonómiája? Olyan ez, mint a könyveknél. Nézzünk először mondjuk egy regényt, amiben csak folyószöveg van, apró betűk vékony papíron. De, ha olyan könyvet olvasunk, amiben vannak képek, igényes a tördelés, szépen van formázva: bekezdések, címszavak, kiemelesék, amelyek irányítják a szemet, ezek mind segítenek a szövegben való tájékozódásban, így az értelmezésben. Pont, mint a wayfinding az összetett terek esetében. 

Képzeljük el, hogy a tervezők pontosan tudják, hogy a látogatók mit és hol keresnek a szemükkel egy tájékozódási ponton. Összegyűjtik ezeket a szempontokat, és ezek felhasználásával tervezik meg a wayfinding rendszert. Így olyan terek jönnek létre, ahol a látogatók egyedül, egyszerűen és gyorsan megtalálják a legrövidebb úton azt, amiért jöttek. Ez elég természetesnek hangzik, és pontosan azért dolgozunk, hogy ez az is legyen.

 

A következő cikkben a wayfinding designeri létről fogok írni. Milyen kompetenciákkal és szakmai tudással rendelkezik egy wayfinding designer? Milyen végzettség szükséges,  hol lehet tanulni ezt a szakmát?

Hamarosan!

 

Ne maradj le legújabb híreinkről! Kövess minket!

FACEBOOK     INSTAGRAM     LINKEDIN